„A problémák kialakulása legtöbbször egy folyamat.” – interjú Báló Ottíliával

2020. máj. 22. - Gyermek- és ifjúságvédelem

2018-ban Magyarországon több mint 7300 gyermek élt gyermekotthonban. A gyermekvédelmi szakellátásban részesülő fiatalok társadalomba történő integrálása nem egyszerű feladat. A nevelőszülőkre és az intézményi nevelőkre is hatalmas feladatok és kihívások várnak. A Fészek Gyermekvédő Egyesület és Alapítványunk a fiataloknak és velük foglalkozó szakembereknek kíván segítséget nyújtani Mosolyvadász programjával. Báló Ottíliával a szektor kihívásairól és az ismert jó gyakorlatokról beszélgettünk.

Mitől függ az, hogy valaki nevelőszülőknél vagy gyermekotthonban kerül elhelyezésre?

Először mindig azt kell mérlegelni, hogy elhelyezhető-e a gyermek családban, tehát a nevelőszülői ellátásnak van prioritása. De egy rendszer akkor működhet igazán jól, ha többfajta megoldási lehetőséget kínál és minden esetben az adott gyermek szükségleteinek leginkább megfelelő megoldást lehet választani. Nem minden gyermek illeszthető családba, főleg a nagyobbak, akik már kialakult személyiséggel, szokásokkal, kötődésekkel rendelkeznek, nehezebben fogadnak el egy másik családot, új szabályokat. Ha sok testvér együttes elhelyezésére van szükség, akkor is elképzelhető, hogy ez egy gyermekotthonban/lakásotthonban könnyebben megoldható. Vannak olyan gyerekek is, akiknél különleges figyelem, szakértelem szükséges a megfelelő ellátás biztosításához.

Milyen okok vezetnek leggyakrabban ahhoz, hogy egy gyermeket kiemeljenek a családjából?

A legtöbbször nem beszélhetünk egy okról, egyik következik a másikból, és mire a gyermek kiemelése megtörténik, már komplex a probléma. A lényeg az lenne a gyermekvédelmi törvény értelmében, hogy egyetlen gyermeket se emeljünk ki a családjából pusztán anyagi okok miatt. A valóságban persze, ez nehezen megvalósítható ilyen vegytisztán. Hiszen a megélhetés, az anyagiak hiánya előbb-utóbb okozója lesz egyéb hiányosságoknak is, a család elveszíti a lakhatását, nem tudják megfelelően ellátni a gyermeküket, de tovább haladva ezen az úton a nehézségek megoldatlansága, és az ehhez kapcsolódó rossz probléma- és konfliktusmegoldó képesség vezethet agresszióhoz, bántalmazáshoz, szenvedélybetegséghez, ami megint csak tovább csökkenti annak esélyét, hogy a család rendezni tudja az életét. Vagyis, hogy miért történt a kiemelés, mit írunk a statisztikába, nagy részben azon múlik, melyik időszakban érte el a gyermekvédelmi ellátórendszer ingerküszöbét a probléma.

Hogyan lehetne ezeket a problémákat megelőzni?

A problémák kialakulása legtöbbször egy folyamat. Persze vannak váratlan krízishelyeztek, súlyos betegség, baleset, haláleset, amikor egy gyermek ellátatlanul marad, ezt nehéz megelőzni. Sokkal gyakoribb viszont a lassan mélyülő probléma, mely esetleg még kezelhető lenne, ha időben kap segítséget a család. Ehhez szükséges egy jól kiépült és működő gyermekvédelmi rendszer, és a hozzá kapcsolódó jelzőrendszer, ez utóbbi tulajdonképpen mi vagyunk, maga a társadalom, azok a személyek és szakemberek, akik az adott gyermek körül élnek és dolgoznak, és észlelnek valamilyen problémát, hiányosságot.

Sajnos sok olyan tényező van, mely társadalmi probléma, és átfogó kezelést igényelne, a lakhatási nehézségek, ma egy albérletet találni és megfizetni igen nagy kihívás. 2008 óta változatlan összegű a GYED és a családi pótlék, mely ma már bátran nevezhető jelképes összegnek. A tankötelezettség alsó határának csökkentése is inkább csak elfedett egy problémát, mint megoldott. És még hosszan sorolhatnánk.

A gyermekvédelmi rendszer sem tudja maradéktalanul betölteni a funkcióját. Így aztán a családok problémái sokszor olyan későn, vagy annyira elmélyült stádiumban kerülnek már a szakemberek elé, amikor nem lehet tanácsadással, családgondozással, esetleg átmenti gondozással segíteni, mert a baj akkora, hogy a gyermek veszélyben van, intenzív beavatkozás szükséges annak érdekében, hogy megkapja az őt megillető gondoskodást és védelmet.

Az Ön tapasztalatai szerint mik a legnagyobb nehézségek, amikkel szembe kell nézniük a fiatalokkal való közös munka során?

A forráshiány és a szakemberhiány behatárolja a lehetőségeket: milyen életkörülményeket tudunk biztosítani a fiataloknak, megkapják-e a szükséges fejlesztéseket, vannak-e a szabadidős programok, van-e lehetőség tehetséggondozásra, stb. Sokszor ezek csak plusz erőforrásokból valósulnak meg, melyeket támogatók, pályázati források vagy a munkatársak önkéntes munkája, felajánlásai tesznek lehetővé.

Az aktuális, járványügyi helyzetben milyen plusz nehézségekkel küzdenek a gyermekotthonok?

A gyermekotthonok élete most a szokásosnál is nehezebb, hiszen az intézményben látogatási és kijárási tilalom van. Számukra is az intézményen belül kell megoldani az oktatást, ami a legtöbb helyen humánerőforrás problémákat idéz elő, illetve bizonyára több otthonban nincs elegendő eszköz sem a tanuláshoz.

A gyermekotthonokban nagyobb arányban élnek magatartás problémás fiatalok, így az ő mozgásterük beszűkülése még nagyobb kihívás a gyermekfelügyelők számára, hiszen nincs lehetőség semmilyen külső szabadidős programra. A veszélyhelyzet pedig azzal jár együtt, hogy sem a gyermekek gyámja, sem az egyéb szakmai szolgáltatást biztosító szakemberek (pl. pszichológus) nem tudnak a hagyományos értelemben vett látogatást tenni, terápiát folytatni.

A Generali a Biztonságért Alapítvány jelen helyzetben emiatt tanulást segítő eszközökkel is igyekszik segíteni az intézmények munkáját.

Hogyan segít ebben a Generali Alapítvány Mosolyvadász programja?

A Generali Alapítvány Mosolyvadász programja évek óta az a szükséges plusz erőforrás, mely a gyermekotthonban élő gondozott gyermekek számára megszínesíti, tartalmasabbá teszi a mindennapokat. Több rendkívül aktuális témában tanulási, fejődési lehetőséget biztosít, és nem csak egyedi, egyszeri programokhoz ad támogatást, hanem olyan hosszú távú fejlesztések is lehetővé válnak az alapítvány jóvoltából, melyekre az intézményeknek nem lenne forrása, de rendkívül hasznosak az egészséges életmódra, sportolásra való nevelés szempontjából (kerékpárok, kondi gépek beszerzése, stb.)

Megosztana velünk pár sikertörténetet a fiatalokkal kapcsolatban?

Amikor egy volt gondozott megállja a helyét az életben, családot alapít, sok-sok év múltán meglátogat bennünket, beszámol az életéről, már hatalmas siker. Elmondja, felnőttként hogy értékeli azt a segítséget, amit kapott, hogy milyen nagy élmény volt számára egy-egy nyári program, amit mi biztosítottunk számára, az odafigyelés, a törődés, esetleg akár csak egyetlen jó szó is, vagy éppen azzal a céllal jön, hogy ő is támogató szeretne lenni, hogy segítsen másokon, akik hasonló élethelyzetben vannak, mint amilyenben ő volt 5-10 évvel ezelőtt. Ez mind siker, a munkánk gyümölcse, mely legtöbbször lassan érik.

Mit tehetnek a különböző közösségek (iskolai, óvodai, szülői, stb), hogy segítsék a gyermekek nevelését, esetleg családba történő visszahelyezését?

A legfontosabb lenne az empátia és a tolerancia, annak a különleges élethelyzetnek a megértése, hogy a gyermek, akit kiemeltek a családjából, ezáltal nagy traumát szenvedett el. A viselkedése, a rossz magatartása mögött nagyon sok összetevő áll és nem mindig arra kell figyelni, mit csinál a gyermek, hanem kicsit mögé nézni, vajon miért csinálja. Ha meglátjuk az igazi okot és úgy próbálunk reagálni, netán segíteni, de legalább megértően viszonyulni, már sokat tettünk.