„Nincs olyan generáció, aki a digitális világon kívül élne” – interjú Villányi Gergővel

2019. dec. 20. - Gyermek- és ifjúságvédelem

Villányi Gergő pszichológiai tanácsadóval már találkozhattak a PlayIT Show keretein belül megrendezett Generali Szülőmegőrző programunkon , melynek célja, hogy a szülőket közelebb hozza gyermekük digitális valóságához és keretet teremtsen olyan, szakértőkkel való beszélgetéseknek, amelyekre a mindennapokban nincs lehetőség. Gergő meggyőződése szerint egy átmeneti korszakot élünk, ahol kiemelten fontos, hogy a különböző generációk egymást tanítva teremtsenek harmóniát. Most a szülők és gyermekek között lévő digitális szakadék átíveléséről beszélgettünk vele.

Digitális aspektusból vizsgálva, milyen generációk élnek most egymás mellett és milyen sajátosságokat hordoznak?

Ma nincs olyan generáció, amely a digitális világon kívül élne – kisgyerekek, babák kezében ugyanúgy ott lehet a telefon vagy a tablet, ahogy időseket is látunk, akik megtanulták a közösségi oldalakat és a számítógépet, telefont kezelni. A szokásokban, a mindennapi használatban azonban hatalmas különbségek vannak. A kapcsolattartás, a kommunikáció, az emlékek generálása és megőrzése terén, valamint abban is, hogy mennyire hagyatkozunk a digitális világra tudás vagy problémák megoldása terén. Élőben beszélgetünk vagy virtuálisan, s amikor találkozunk, akkor is a képernyőt bámuljuk vagy inkább egymás szemébe nézünk? Úgy gondolom, az online és offline töltött idő aránya, és az a fontos, hogy mire használjuk az eszközöket. Emellett legalább ilyen, hogy megtanuljuk szűrni a beérkező információkat és leellenőrizni azok hitelességét. Elég tudatosnak kell lenni ahhoz, hogy érzékeljük: nem reális, hogy autót, több százezer forint értékű telefont vagy luxus utazást nyertünk pont mi, pont most. A csalások, átverések és az álhírek kivédése ugyanolyan készség, mint átmenni a zebrán.

Érezhető manapság ismét egyfajta technopánik vagy más generációknál technoferencia (digitális tér és eszközök előre helyezése a kapcsolatokkal szemben)? Hogyan hathat ez a családi kapcsolatokra?

A vészharangot minden nagy változás megkongatja, nem volt ez másként az ókori görögöknél sem, ahol az információk írott formába foglalása miatt úgy gondolták, a memóriánk odavész és a fiatalok már semmire nem fognak emlékezni. Az biztos, hogy átalakulóban van a kommunikációnk, a kapcsolódási rendszerünk és a figyelmünk is. Rengeteg információ zúdul ránk és az eszközök, applikációk, játékok nem véletlenül lettek úgy megtervezve, hogy minél több időt, figyelmet követeljenek. De ezek eszközök, amelyekkel meg kell tanulnunk bánni. Egy szülőnek például felelőssége van abban, hogy ne okostelefonnal foglalja le a gyerekét, valamint, hogy ő maga is jó példát mutasson.. Gyakori kép az is, hogy a család ott a nagyszobában, de mindenki egy eszközre figyel ahelyett, hogy egymással foglalkoznának. A beszélgetések, a családi programok közepette nincs vagy nagyon kevés keresnivalója van egy okostelefonnak, és nem fogjuk tudni megosztani a figyelmünket – vagy ide figyelünk, vagy oda.

Ezt tekinthetjük értékválságnak?

Ez változás és vannak aggasztó jelek, aminek csak részben oka egyfajta értékválság. Az, hogy pillanatok alatt elérhetjük egymást, átalakítja a kapcsolatrendszerünket. Egyfelől fellazítja és értéktelenebbnek mutatja, hiszen, ha van 1200 ismerősöm, akik online néha írnak vagy kiposztolnak valamit, akkor úgy érzem, kommunikálunk, tudunk egymásról dolgokat. De a közösségi oldalakra szinte kizárólag a csúcsélményeket és a pozitív híreket tesszük ki. Emellett az online környezet a kommunikációnkra, az érzelmi fékekre, a bizalmi szintünkre is hatással van. Az aszinkron kommunikáció, vagyis, hogy 1 perces, 10 perces, fél napos csúszások is lehetnek a beszélgetésekben, hozzászólásokban teljesen más, mintha élőben menne mindez vagy mondjuk telefonon, esetleg élő chaten. Mivel képernyőkön keresztül kapcsolódunk, hajlamosak vagyunk a dehumanizációra is, arra, hogy nem élő emberi lénynek tekintjük a másikat, hanem egy fotónak és pár sornyi betűnek ez olyan viselkedést, is megenged, amit élőben eszünk ágában sem lenne megtenni. Szakértőként azt látom, hogy a technológia és a hozzá kapcsolódó változások, szokások beelőztek minket és még bőven az alkalmazkodás időszakában vagyunk. Az emberi személyiség, a biológiai felépítésünk és az egymáshoz való kapcsolódásunk sokkal lassabban változó rendszerek, és ezt gyorsítani se nagyon lehet. Átmeneti korban élünk és generáció váltással jönnek majd a megoldások, a túlkapások és mindannak a felismerése, hogy hol mentünk jó és hol nagyon rossz irányba. Ehhez azonban idő is kell és addig sok vadhajtással, furcsasággal vagy negatívummal is szembe kell nézzünk.

Mit gondolsz, hogyan segíthető ezen valóságok közelítése?

Nem könnyű feladat egyszerre a változást elsajátítani és örök, vagy úgymond általános értékeket megőrizni. A generációk érzékenyen reagálnak ezekre a dolgokra, a fiatalok újdonságokat, és olyan változásokat fogalmaznak meg, amelyek szabadabbá, barátságosabbá vagy emberközelibbé tehetik a környezetünket. Az idősebb generáció pedig rengeteg élettapasztalattal rendelkezik működő megoldásokról vagy megoldásokról, amik kiállták az idők próbáját. Éppen ezért tartom életbevágóan fontosnak, hogy a generációk kommunikáljanak és össze vessék tudásuk, tapasztalataik. Rengeteget lehet egymástól, már gyerekektől, serdülőktől is tanulni és hidat építhetünk ezzel egymás felé.

Fotó : Juhász Eszter