Vékony a vonal online és offline zaklatás között – RLSM, egy film, ami közelebb hoz a megértéshez

2020. jún. 29. - Gyermek- és ifjúságvédelem

A szexualitásnak számos arca van. Általában a szép és kellemes oldala jut eszünkbe, de nem szabad elmennünk az olykor kellemetlen és néha tabunak tartott része mellett sem. A zaklatás legtöbbször akkor kerül előtérbe, ha egy, a közelmúltban bekövetkezett eset hívja fel rá a média figyelmét és ettől zeng minden fórum, online és offline egyaránt. Buzogány Jácint, aki saját bőrén tapasztalta meg a bántalmazás bizonyos formáit, a „Remélem legközelebb sikerül meghalnod :)” című film kapcsán segít közelebb kerülni az cyberbullying jelenség megértéséhez.

A 2018-ban debütált "Remélem legközelebb sikerül meghalnod :)" című film, a megszokottól eltérő módon járja be ezt a témát, kerülve a dokumentumfilmes elemeket. A film egy fiatal lány történetét járja körül, aki mindent egy lapra tesz fel online ismerkedése közben. Az események rosszul alakulnak, s elhangzik a címadó mondat egy kommentben: „Remélem legközelebb sikerül meghalnod. 😊”. Miért kell erről beszélnünk?

A közoktatásban kialakuló szociális hierarchia minden foka szemünk elé tárul: az összetartó és egyben kirekesztő klikk, a nagymenő felsősök, akik „szintlépést" ígérve hajlamosak a kisebbeket lelkileg és fizikailag is megpróbáltatásoknak alávetni, valamint a magányos és egyben kirekesztett, tudással rendelkező, társai számára kevésbé esztétikus, és általuk beskatulyázott „kívülállók, tanárok kedvence". Ha nagyon le akarjuk sarkítani azok, akik tartoznak valahova, és akik nem, az osztályon belül.

 

Már az elejétől adott egy életszagú, valós feszültség, bármilyen behozott plusz történet nélkül. Amennyire magától értetődőnek tűnhet egy ilyen felállás a mindennapokban, azok számára, akik az alsóbb végén helyezkednek el ennek a rendszernek, mint anno én is, ez egy teljesen nyomasztó kép, amit szeretnek elbagatellizálni mind a tanárok, osztálytársak és a szülők is egyaránt, mondván, hogy ez a természetes, jobb esetben talán annyit a fejedhez vágnak, hogy „ne foglalkozz vele" és ezzel le van tudva.

Az osztályokban elszenvedett zaklatások egyfajta szintlépésen mentek keresztül az online szférában: képek, negatív kommentek, zárt csoportokban történő kibeszélések, mindez még mondhatni, az enyhébb kategóriába tartoznak. Ezek nyilvánossá tétele az, ami már más, súlyosbítja a dolgokat, ahogy ez a filmben is megtörtént. A hétköznap problémái elől menekülő gyermek hamar találja magát különféle chat, ismerkedő oldalon új barátok reményében. Ez az online „játszótér" nem minden esetben biztonságos. Bárki regisztrálhat, bármilyen képpel, bárkinek kiadva magát. Ez koránt sem jelenti azt, hogy csak ilyen emberekkel találkozhatunk, de ébernek kell maradni. Bárhogy is, emberként társasági lények vagyunk, amin a tiltás, szűrőprogramok nem segítenek. Ez tipikusan a szülők által adott büntetés, mint ahogy a vásznon is megjelent. Sokan elhallgatva a velük történteket, némaságba burkolódznak. Beletörődnek az általuk vélt „sorsukba", így nehéz megmondani, hogy vehető-e már jelenségnek az online zaklatás.

„SAJNOS A TELJES IGAZSÁGOT SOSEM LEHET TUDNI, HISZEN RENGETEG SZÉGYEN ÖVEZI EZEKET A TÖRTÉNETEKET, AZ ÁLDOZATOK NEM SZÍVESEN BESZÉLNEK RÓLA VAGY ÉLIK ÁT ÚJRA, AKÁR EGY ELMESÉLÉS ALATT SEM. EMELLETT MÉG MINDIG TÚL GYAKORI AZ A HOZZÁÁLLÁS, HOGY ÁLPROBLÉMÁNAK GONDOLJÁK SOKAN AZ ONLINE ZAKLATÁST. ELBAGATELLIZÁLJÁK, FELSZÍNES „HISZTINEK" VÉLIK, MIKÖZBEN FÁJDALMAS, MEGALÁZÓ ÉS SZENVEDÉSSEL TELI HELYZET EZ AZ ÁLDOZATOK SZÁMÁRA, EGY ILYEN „LEGYINTÉS" PEDIG CSAK TOVÁBB NÖVELI A HELYZET SÚLYOSSÁGÁT. VALÓJÁBAN NEM IS A DOLOG JELENSÉG JELLEGE A LÉNYEGES, HANEM AZ, HOGY A KÖZGONDOLKODÁS RÉSZE LEGYEN EZ A TÉMA…" NYILATKOZTA VILLÁNYI GERGŐ PSZICHOLÓGIAI TANÁCSADÓ.

Gergő szavaiból is látszik, hogy a való életi osztályhelyzethez hasonlóan, az online világban történteket is lekicsinylik, nem tulajdonítanak neki kellő figyelmet. Bármennyire is elkeserítő, történt már nem egy eset, ami a helyzet elbagatellizálásából öngyilkosságig fajult. Amanda Todd a magáról online, más által közzétett képek miatt folyamatos zaklatás áldozatává vált, melyet a költözés se tudott megoldani. Végső kétségbeesettségében 2012-ben, 15 évesen önkezűleg vetett véget életének, hasonlóan Olivia Penpraze-hoz, aki szintén így kényszerült hátra hagyni a világot. Ez csak 2 történet a több ezer közül, ami nagy figyelmet kapott, de felmerülhet a kérdés, hogy miért nem elég elrettentő ennek a két gyermeknek a története a zaklatásra hajlamos emberek szemében, és miért nem elég vészjelzés a környezetnek, hogy jobban figyeljenek az olyan jelekre, mint kedvtelenség, levertség, visszahúzódás vagy hogy szinte sose mozdul ki otthonról a gyerek? A kérdés megválaszolásában ismét Gergő segítségét kértem:

„Rengeteg hírről, tragédiáról hallunk nap, mint nap, és ami messze történik, az kevésbé hat ránk. Ha nem ismerjük azt, akivel a tragédia történik, ha nincsen saját tapasztalatunk, akkor érzelmileg megint csak kevésbé kapcsolódunk egy ilyen eseményhez. A következmények felmérése is az okok között van, hiszen nem minden zaklatás zárul ilyen súlyos tragédiával – ez felmentő körülménynek tűnhet, de pont a kiszámíthatatlanság az, amiért nagyon is fontos, hogy minél kevesebb ilyen eset történjen."

Mialatt a teremben ültem, rengeteg régi érzés jött fel bennem. Többnyire úgy éreztem, mintha a saját életemből is merítettek volna. Voltak elképzeléseim, hogy mit is várok a filmtől, ezeket maradéktalanul megkaptam. Rendkívül realista módon, mégis figyelemfelkeltően tudta ábrázolni azokat az élethelyzeteket, amin keresztül lehet menni ebben a korban. Úgy gondolom, hogy a múlt és jelen generációi számára hatalmas segítséget jelenthet a film. Aki már megélte, tudni fogja, hogy a mostani gyermekekhez hogyan (ne) álljon hozzá, ha hasonló helyzetbe kerülnek. Aki meg most van ebben a korban, náluk talán gondolataiban sikerül elfojtani a zaklatás, bántalmazás csíráját is, ezzel egyúttal egy követendő, példás élet irányba terelve őket.

Ha magadra ismertél, vagy a környezetedben él olyan személy, aki hasonlókon megy keresztül, keressétek fel a Kék Vonal Alapítvány segélyvonalát a (116-111) számon.

Tudj meg többet az UNICEF Magyarország, a Kék Vonal Alapítvány és Alapítványunk közös kezdeményezéséről, a #nemvagyegyedül kampányról és a cyberbullingra reagáló megoldásokról az alábbi linken: https://unicef.hu/nemvagyegyedul-2020