“Nem hiszek a nevelésben, csak az együttélésben és a példamutatásban” - interjú Hajnal Edinával

2021. nov. 12. - Gyermek- és ifjúságvédelem

A Blum program mentálhigiénés szakemberekből és művészekből álló csapata képzéseik keretében már 2006 óta igyekeznek felkészíteni az óvodapedagógusokat a modernkori pedagógiai kihívásokra. Idén szeptemberben egy 12 részes, szülőknek szóló podcastsorozatot is indítottak, melynek célkitűzése, hogy egy inkluzívabb és demokratikusabb nevelési szemszöget és pedagógiai módszereket kínáljon fel az anyukák és apukák számára is. A program egyik szakértőjével, Hajnal Edinával, Szegedi Tudományegyetem Kognitív- és Neuropszichológiai tanszék tudományos segédmunkatársával, a podcastsorozat apropóján arról beszélgettünk, mik is pontosan ezek a kihívások, mindenképpen kell-e formálnunk a gyermekeink személyiségét, és hogy mi fán terem a jó szülő.

 

Hajnal Edina a Szegedi Tudományegyetem kutatójaként 2019-ben csatlakozott a Blum programhoz, mely akkoriban még főként óvodapedagógusokra fókuszáló foglalkozásokat szervezett. A közös munka során azonban egy szülőknek szóló támogató program ötlete is kikristályosodott.

- A jelenlegi szülőgeneráció nagyon egyedül van a problémáival. Egyrészt nincs körülöttünk olyan közösség, amely valódi támogatást adna. Nincsen nagymama, nagynéni, dédimama a közelben. Másrészt – ha mégis van  – akkor sem feltétlenül tudnak támaszt nyújtani, hisz az ő idejükben a nevelési stílus igen más volt.

– foglalta össze a szülői edukációs podcast inspirációját a szakértő. 

Edina hangsúlyozta, hogy a sorozat nem instant gyermeknevelési kézikönyv, hanem sokkal inkább modern szülők és nevelési szakemberek tapasztalatainak és ötleteinek csokra.

– Semmiképpen sem szeretnénk elfoglalni az omnipotens, megmondóemberi pozíciót felvenni. Mi csupán szakemberekként és szülőkként igyekszünk kitaposni az utat. Tapasztalatot, tudást, információt szeretnék átadni, inspirálni a szülőket, mit lehetne másként, hatékonyabban csinálni. Mindezt olyan formában, ami egyszerre fogyasztható, elfogadható és barátságos hangvételű.

– summázta a projekt lényegét a kutató.

Modernkori kihívások

A szakember úgy látja, sok szülő manapság ellenszélben nevel. A szüleink és nagyszüleink generációjának megvannak a maguk módszerei, ám ezek nem feltétlenül érnek célt, nem olyan hatékonyak a modern pedagógiai problémák megoldásakor. Jó példa lehet erre például a hiszti, amit klasszikusan lefojtással és paranccsal kezelünk, ám a modern nézetek szerint sokkal hatékonyabb, nyugodtabb, demokratikusabb és befogadóbb eszközökhöz nyúlni a gyerek esetleges érzelem- vagy dühkitöréseikor.

- Már a szó is eleve degradáló, holott ma már tudjuk, hogy az, amit mi hisztinek nevezünk, az érzelemreguláció egy kifejezetten fontos szakasza. A legújabb vizsgálatok azt is kimutatták, hogy a gyerekek 85%-a hisztizik.

- mutat rá Edina.

- Régen ezek az érzelemkitörések le voltak fojtva. Mivel a szüleinknek kényelmetlen volt, hogy jelenetet rendezünk, megparancsolták nekünk, hogy ne hisztizzünk, szélsőséges esetben pedig jött a hideg zuhany. Rossz gyerek volt az aki hisztizett, tehát azonosítottak minket a viselkedésünkkel. Ám mióta tudjuk, hogy a hiszti milyen fontos szerepet tölt be az érzelmi eszköztár fejlődésében, azt is pontosabban látjuk, hogy egy ilyen helyzetben elfojtás és parancsok helyett támogató közeget érdemes inkább teremteni, ahol a gyerek stigma nélkül kieresztheti a gőzt. Ami pedig még fontosabb: a saját viselkedésünkkel kell nekik megmutatnunk, hogy hogyan kell reagálni egy ilyen helyzetre. Ha például a gyerekünk tizenöt percet fetreng a bolt padlóján egy csomag rágóért, akkor meg kell próbálnunk elmagyarázni neki a lehető legnagyobb nyugalommal, hogy nagyon szeretjük, de bármi is fog történni, nem fogjuk neki megvenni a rágót. Ezt pedig, miután lenyugodott, a gyerek is meg fogja érteni.

- javasolja Edina.

Nyugodtnak maradni persze nem egyszerű egy ilyen helyzetben, ennek pedig az elsődleges oka az, hogy a gyerek viselkedéséből önmagunkra reflektálunk szülőként.

- Egy nyilvános jelenet közepette azt gondoljuk, hogy a gyerek azért ordít, mert mi rossz szülők vagyunk, holott a kettő között semmi kapocs nincsen. Ám ha ezt nem ismerjük fel, sokszor mi magunk is gyerekként reagálunk. Megijedünk, félni kezdünk, hogy mások mit gondolnak rólunk, kellemetlenül érezzük magunkat, és megpróbáljuk a gyerekbe belefojtani a “hisztit”. Egy ilyen szituációban viszont az információ az, amire leginkább szükségünk van. Nem számít, ha azt gondolja a pénztáros vagy a szomszéd Julika néni, hogy a gyerekünk egy ördögfajzat. Nekünk tudnunk kell, hogy a kicsi egészségesen halad az érzelmi fejlődés útján. Ez adhat csak önbizalmat és bizonyosságot, ami segít a nehéz helyzetek kezelésében.

- tanácsolja a szakember.

Mi fán terem a jó szülő? 

Egyértelmű, hogy mások, főként idegenek visszajelzéseire nem jó támaszkodni azzal kapcsolatban, hogy jól végezzük-e szülőként a feladatunkat vagy sem. Olykor azonban elbizonytalanodhatunk. Biztosan jól kezeljük az adott helyzetet? Nem lehet, hogy éppen kárt okozok a gyerekemnek egy adott nevelési megoldással? Edina szerint tökéletes szülő nem létezik, hisz mi magunk is emberek vagyunk, megvan a saját pakkunk a saját traumáinkkal, tapasztalásainkkal. Szülőkent pedig szinte vaktában lövöldözünk, mert nincs azonnali visszacsatolás, hogy amit csinálunk, annak milyen hatása van.  A szakember szerint azonban nem a tökéletesség a mércéje a jó szülőnek, hanem sokkal inkább a törekvés. 

-Természetesen egyik helyzetben sincs bombabiztos megoldás, és 100%-osan sosem tudhatjuk, hogy jól cselekszünk-e. Amit viszont megtehetünk, az az informálódás, és az, hogy a legjobb lelkiismerettel igyekszünk felnevelni a gyerekünket. 

A szakember szerint a jó szülőség kulcsa három fogalomban rejlik: az önismeretben, az információban és a szeretetben. 

 - Az önismeret azért fontos, hogy mi magunk ne gyerekként reagáljunk a saját gyerekünkre. Bármikor behozhatjuk tudattalanul azt, ahogyan a szüleink bántak velünk. A lényeg, hogy mi másként reagáljunk, mint a saját belső gyermeki énünk, főleg a nehéz helyzetekben. Az informálódás abban tud segíteni, hogy stabil tudásunk legyen arról, mi történik a gyerekünk lelkében. Így kevésbé fogunk olyan külső hangokra hallgatni, akik minket vagy a gyermekünket rosszként bélyegeznek meg. A harmadik és talán a legfontosabb pedig a szeretet. Ismerjük és szeressük a gyermekünket úgy, ahogy van, mert ez a legnehezebb helyzetekben is átsegíthet minket. Ha minden csődöt mond, és szülő-gyerek egyaránt elvesztette a kontrollt, akkor is ott van a bocsánatkérés és megbékélés lehetősége. Ott van az, hogy ez most nem sikerült, de nagyon szeretlek, és legközelebb megpróbálom máshogy csinálni.

- foglalja össze Edina.

Szárnyaló fantázia, szárnyaló személyiség

A Blum szülőedukációs podcastsorozata hétről hétre egy beszélgetéssel és egy hozzá kapcsolódó játékkal igyekszik inspirálni a szülőket. Ezek az ötletek segíthetnek abban, hogy mélyebben megismerjük gyermekünk személyiségét. Edina szerint ugyanis, ha nem figyelünk eléggé, könnyen levághatjuk a kicsi szárnyait, ha pedig betesszük őt egy olyan dobozba, amibe nem is illik, és megpróbálunk ráerőltetni olyan személyiségjegyeket, amik nem a sajátjai, könnyen lehet, hogy tartós sérülést okozunk benne és a kapcsolatunkon. 

- Én nem hiszek a szó szoros értelmében vett nevelésben. Sokkal előbbre mutatónak és helytállóbb fogalmaknak tartom az együttélést, a megismerést és a példamutatást. A gyerekek a különböző prenatális folyamatok és transzgenerációs örökségek miatt már nagyon összetett és sajátos személyiséggel érkeznek erre a világra, amit sokkal inkább megismernünk kell, mintsem formálni és kialakítani. Az öröklés-környezet vita a pszichológia állandó diskurzusa, sokak szerint a gyerekek személyiségét illetően ez az arány 50-50%, de van akik ez az arány 70-30%, tehát 70%-ot hoz magával, és csupán 30% az, ami formálható. Egy viszont bizonyos: a gyerek nem tabula rasa.

- mutat rá Edina.

Fontos a közösség

A Blum podcastsorozat célja rámutatni arra is, hogy szülőkként nem vagyunk egyedül. Mindannyian küzdünk hasonló problémákkal, ha pedig elakadunk, nem szégyen, sőt fontos segítséget kérni. 

- Rendkívül nagy örömmel tölt el minket az, hogy a szülők hiánypótlónak és őszintének érzik a podcastot. Sőt, ahogy megtudtuk, nemcsak szülők, de óvodapedagógusok is követik a beszélgetéseinket! Ez azért is nagyon nagy öröm, mert a Blum program másik fontos célkitűzése az óvodai és otthoni nevelés összehangolása. Fontos, hogy a szülői ház és a nevelési intézmény ne két külön univerzum legyen, hanem egy egyaránt biztonságot és szabadságot jelentő tér, ahol a gyermek szabadon kibontakoztathatja a személyiségét. Ha pedig mi ehhez egy kicsit is hozzá tudunk járulni, azza már úgy gondolom, hogy sikerként könyvelhetjük el a kezdeményezést.