Nem védik meg őket, megvédik magukat - Élményakadémia tábor a legkiszolgáltatottabb gyerekeknek

2020. márc. 31. - Gyermek- és ifjúságvédelem

Szeresd a gyermeked, bízz benne, tápláld az önbizalmát, védd meg a külvilággal szemben - alapvető tanácsok gyermekpszichológusoktól szülőknek. De mi van azokkal a gyerekekkel, akik mögött nem áll szerető családi háttér, gondoskodó szülők? Mellettük, a gyermekotthonban élő gyermekek mellett áll ki évek óta a Generali a Biztonságért Alapítvány. 

Generalisnak lenni nemcsak azért jó, mert jó célért, mások biztonságáért dolgozhatsz. Hanem azért is, mert közvetve, a Generali alapítványán keresztül a társadalom legkiszolgáltatottabb gyermekeinek is segíthetsz, immár hetedik éve.
Ekkor, 2011-ben ismerte fel a Generali, hogy a hátrányos helyzetű gyerekek között is van egy még sérülékenyebb csoport, akikről szinte mindenki elfeledkezik. Ők a hivatalosan gyermekvédelmi gondoskodásban, azaz többnyire gyermekotthonban, vagy jobb esetben lakóotthonban élő gyerekek. Olyanok, akiket eldobtak, akikről elfeledkeztek, akiket pszichésen, fizikailag vagy szexuálisan bántalmaztak. 

Az ő támogatásukra indította el a GABA a Mosolyvadász programját, amit a Facebookon is követhetsz. Az egészséges életmódot, szermentességet, készségfejlesztő és tehetséggondozó tevékenységeket támogató program mára több mint ezer gyermeket segített abban, hogy kibontakoztathassák tehetségüket, sportolhassanak, új ismereteket szerezhessenek önmagukról és a világról. A legnagyobb sláger évek óta a nyári tábor, ahová a soha nem nyaraló kicsiket és nagyokat elviszi a Generali. Idén a budapesti, miskolci, tatabányai, mátészalkai dévaványai, a nagykanizsai, a komádi, a berettyóújfalui, a kisújszállási, és a sárbogárdi gyermekotthonok kis lakói vettek részt rajta.

Kiszakadva a hétköznapokból

“2014-ban és 2015-ben a gyerekek önismeretét segítettük, 2016-ban drogprevenciót és szexuális felvilágosítást tanultak, idén pedig a saját közösségük erőforrásainak megismerésével kapcsolatos programokat szerveztük számukra. Óriási hatással vannak a gyerekekre a táborok” - mondja Olt Boglárka, a GABA szakértője, aki sok éve ismeri nemcsak az otthonok vezetőit és nevelőit, de a gyermekek többségét is.
Bogi maga is közelről látja, hogy a gyermekotthonban élő gyerekek extra sok figyelemre, törődésre vágynak, és sok mindent hajlandóak is ezért megtenni.

“Nagyon szeretnének valamiben sikeresnek, ügyesnek látszani, és nehezen viselik a kudarcot. Mi abban tudunk segíteni, hogy felismerjék saját  értékeiket, és arra építve tudják növelni önbecsülésüket. Ezért fordultunk az élménypedagógia eszközeihez.”

Az élménypedagógia módszere a megtapasztalt élményt köti össze a tanulással: abból indul ki, hogy az ember saját megélésein keresztül képes leginkább új készségeket, tudást és értékeket elsajátítani. Játékok, szimuláció, szerepjáték segítségével hozza közelebb a tudást és megértést a gyerekekhez, akik megszokott tanulási/tantermi környezetükből kiszakadva aktívabban működnek közre. Kioktatás helyett feladatok vannak, melyek során a fiatalok közelebb jutnak önmagukhoz és társaikhoz. Mindenütt nagy szükség van erre, de talán még inkább egy gyermekotthonban, ahová a leghányatottabb sorsú gyerekek kerülnek. Szülői támogatás, pozitív példák nélkül kevés kapaszkodójuk van az életben, és fiatal felnőttként nehezített az indulás is számukra. Gyakori náluk az alacsony önértékelés, a tanult tehetetlenség. Nincs mögöttük kapcsolati háló, amely megvédené őket iskolai, párkapcsolati vagy munkahelyi krízis idején. Ezt a problémát ismerte fel a Generali, és kereste meg a hazánkban legprofibb, ezzel foglalkozó szervezetet, az Élményakadémiát.


A kutyát jutalmazni

“Vittünk egy terápiás kutyát az egyik táborba, és megható volt látni, ahogy a gyerekek lelesték rólunk, hogy hogyan kell jól bánni a kutyával. Az utolsó csepp vizüket is neki adták, dicsérték és jutalmazták. Közben megélték, hogy ezt lehet jól is csinálni. És pontosan megfogalmazták, hogy ez a kutya olyan, mint én” - mondja Bárnai Árpád, az Élményakadémia nyári táborának szakmai vezetője.
A gyerekek egy kor után nem a felnőttre, hanem a kortárs csoportra hallgatnak, és nem a szavak jutnak el a szívükhöz, hanem az, amit megélnek. A táborban az erdőben kintalvós expedíció, a magaskötél-pálya és egyéb kalandok azt mutatják meg: felelősséget kell vállalni döntéseinkért, közösen kell szabályokat felállítani, és csak együtt, egymást támogatva lehet sikert elérni.


 “Ha mi mennénk el az otthonba, és arról beszélnénk, hogy hogyan álljanak ellen a káros szenvedélyeknek, az kevésbé lennénk rájuk hatással. A táborban kimozdulnak megszokott komfortzónájukból”

- mondja Csapi András, az Élményakadémia trénere. 
A táborozó gyerekeknek nagyon különböző az önismeretük – vannak köztük kifejezetten nagyon önreflektívek, köztük olyanok is, akik már nagyobbak és maguk választották a gyerekotthonos létet szüleik helyett. És még több olyan, aki csak nemrégiben élte át az otthonba kerülés traumáját, és sok nélkülözés, abúzus, vagy egyéb családi tragédia után került az otthonba. 
“Sokuknak konkrét elképzelésük van a jövőjükről, de reálisan látják, hogy a családi háttér hiányában és az ellátórendszer hiányosságai miatt kevés esélyük van a boldogulásra, és ez érthetően lehangolttá, depresszívvé, nemtörődömmé teheti őket” - mondta el Csapi András.
A gyerekek többsége ügyes és kitartó a mozgásos feladatokban. Intellektuális képességeikben vegyes képet mutatnak, de egyénre szabott fejlesztés valószínűleg a lemaradottakon is sokat segítene. Önbizalmuk alacsony, de a sikerek hatására növelhető,  ezért a Generali-táborban igyekeztek minden lehetőséget megragadni, hogy pozitív megerősítést adjanak nekik.  
A tábor kezdetén kulcskérdés a gyerekek bevonása: a gyermekek többsége már évek óta jár a táborokba, de vannak, akik most ismerkednek meg az oktatókkal, a módszerrel és a játékokkal. Az elején dől el, kik a vezéregyéniségek, milyen csoportdinamikák működnek, vannak-e nehezebben kezelhető gyerekek és milyen nyelven kell szólni hozzájuk. “Voltak, akik nehezebben oldódtak fel, mert nagyon tartottak a hibázástól, de lassan őket is sikerült bevonni a folyamatba.  A csoportok összetartása hamar kaialkult, és a legerősebb, amikor ők maguk vonják be  a kicsit kilógó gyerekeket” - mondta el Barnai Árpád.


Felbontatlan bor, mesefigurák

A táborokban a srácok elsősorban felelősségvállalást és kooperációt tanulnak. Az emberi kapcsolódásokat, a bizalom kialakulását segítő egyik fő gyakorlat a Jákob létra: a 9 méterig emelkedő hatalmas kötéllétra fokai között 150-220 cm a távolság, ráadásul ez minden egyes fok után növekszik. Lentről nézve nemcsak izgalmas, de félelmetes is a létra. A gyerekek csak párosan, szorosan egymást támogatva tudják teljesíteni a kihívást, és elsöprő élmény azt megtapasztalni, hogy társaik biztonsága az ő kezükben van.  Az egyik kislánynak gipszben kellett végigcsinálnia a feladatot, társai így  segítették végig a kötélpályán.
De ne csak ilyen elvont, szofisztikált dolgokra gondoljunk, történnek a táborban kamaszoknál előforduló, mindennapos kihívások is. Ilyen volt például, amikor az egyik tábor elején a srácok közölték, van náluk egy üveg bor. “Hosszan és részletesen átbeszéltük velük, mire való egy ilyen tábor, hogyan válhatunk felnőttkorunkban tudatos és mértéktartó borfogyasztóvá, segítettünk nekik egy helyes attitűdöt kialakítani nekik az egészhez. A palack a tábor végéig felbontatlan maradt” - mondja Csapi András. 
Ennél húzósabb helyzet volt, amikor egy másik táborban kisebb bolti lopásért végül a teljes csapat vállalta a felelősséget, őszintén megbánták, ami történt, és közösen elindultak a jóvátétel útján - vagyis bocsánatot kértek az érintett büfé tulajdonosától, és vállalták, hogy saját zsebpénzükből megtérítik az okozott kárt. “Hihetetlenül megindító volt az a beszélgetés, amelyen önkritikusan elgondolkodtak tettükön, és azon, hogy az elkövetett hibákért  hogyan tudnak felelősséget vállalni. Az eset tanulságaira örökre emlékezni fognak” - mondja Csapi András.
Egy harmadik táborban kiderült, hogy a gyerekek összefirkálták a szálláson az ágyakat. Mikor a trénerek nem felelősöket, hanem megoldást kerestek - a gyerekekkel együtt -, azonnal rengetegen jelezték, hogy szeretnék helyrehozni a hibát - felelősséget akarnak vállalni tettükért. Meg is tették, nekiálltak takarítani.
A mini-kríziseket könnyű feldolgozni, mert a táborokban érzelmi biztonságban érezhetik magukat  a gyerekek  – lehet egymás előtt sírni (ha nehéz, vagy ha váratlanul feljön valami megrázó élmény), személyesebb dolgokat kimondani (hiába tudják rólad már a többiek, az újbóli kimondásnak is felszabadító és gyógyító ereje van). Mindez pedig növeli önbizalmukat, hiszen itt végre lehet hibázni, tévedni, gyengének lenni, ezzel párhuzamosan pedig kőkemény kihívásokat teljesíteni.
Különleges és csodálatos kihívás volt az élményakadémiás csapat számára azzal a budapesti gyermekotthonos gyerekekkel nyaralni, akik valamilyen fogyatékkal élnek.

"Az érzelmeiket és szükségleteiket nyíltan kifejezték, és bár néhányan verbálisan szinte egyáltalán nem tudtak kommunikálni, folyamatosan keresték a kapcsolódási lehetőséget velünk”

- mondta el XY. A gyerekek közül volt, akit mosdatni kellett, és volt, aki teljesen önállóan tudott döntéseket hozni. Ezeknél a gyerekeknél az volt a cél, hogy a trénerek olyan élményekhez segítsék őket, amelyeknél kompetensebbnek és önállóbbnak érezhetik magukat és saját szintjükön hatással lehetnek arra, hogy mi történik velük és körülöttük. Egyik nagy kedvenc, amikor az erdőben található ágak, kövek segítségével kis házakat építettek egy-egy mesebéli lény számára. Kevés kipirultabb és lelkesebb kis arcot láthattak a trénerek, mit aznap.

De kik ezek a gyerekek? 

Ma Magyarországon körülbelül a gyermekek egy százaléka él állami gondoskodásban. A közel 23 ezer gyermek 85 százaléka kiskorú, a többi utógondozott fiatal felnőtt, egészen 25 éves korig. A családból számos ok miatt emelheti ki őket a gyámhatóság: a szülők halála, bántalmazás, elhanyagolás vagy egyéb drámai ok miatt. Habár a törvény szerinti cél az lenne, hogy mielőbb visszakerülhessenek vérszerinti családjukhoz, a valóságban sajnos “bennragadnak” a rendszerben, és átlagosan öt évet töltenek el. A Generali alapítványa 2017-ben felmérte a családban és gyermekotthonban nevelkedő fiatalok önértékelését. Az egyik felmérésben egy száz fős, a 14-18 éves lakosságra nézve reprezentatív mintát használtak, míg a kutatás másik része a Generali Mosolyvadász táborainak résztvevőire épült. Az otthonban élő gyerekek lényegesen kevésbé bíznak szüleikben, és valamelyest jobban magukban, mint családban nevelkedő társaik. Sokan borúlátóak közülük és a külső visszajelzésekre is az átlagnál kevésbé nyitottak. Leginkább a barátaikra hallgatnak, különösen a lányok.