Segítőknek segítünk - Interjú Bodor Mártonnal, a PAF Alapítvány önkéntesével

2020. dec. 27. - default

A PAF (Pozitív Attitűd Formálás) Alapítvány célja a humánfejlesztés az egészségügyben: kórházi osztályokon folytatnak kultúrafejlesztést, együttműködés-fejlesztést, és igyekeznek megosztani minél több emberrel a bizonyíték alapú jógyakorlatokat, a pozitív példákat. Az Alapítvány mottója: „A kapcsolat gyógyít”. Az önkénteseik pedig az egészségügyben dolgozó segítőknek (orvosoknak, ápolóknak, szakdolgozóknak) segítenek. Erről és saját tapasztalatairól, motivációjáról kérdeztük Bodor Mártont, az alapítvány egyik önkéntesét.

Miért jelentkeztél az alapítványhoz? Mi volt a fő motivációd?

Amikor kórházban voltam vagy a hozzátartozóimat kísértem, akkor érzékeltem a különbséget a között, amikor kedves, együttérző módon fordul egy ápoló vagy egy orvos a beteghez, például az idős apukámhoz, és milyen az, amikor nem kap érdemi magyarázatot a kérdéseire és megnyugtatást az aggodalmára.

Én szervezetfejlesztő vagyok; a céges világban azzal foglalkozunk, hogy emberek és csapatok elégedettségét, együttműködését és hatékonyságát fejlesszük. Szervezetfejlesztő kollégám volt Mezei Andrea, aki az Alapítványt alapította, és hívására csatlakoztam.

Azóta egyre többen festjük a kerítést, mint Tom Sawyer.

 

Milyen tevékenységben veszel részt az Alapítvány keretein belül?

Elsősorban szervezetfejlesztési projektekben dolgozom kórházi osztályokon. Idén elértük a 60. kórházi osztályt, ahol PAF-osok megfordultak. Vannak nyílt tréningjeink, amelyekre sok helyről, sok intézményből jönnek résztvevők. Itt orvos vagy egészségügyi szakértő tréner mellett társtrénerként vagyok jelen időnként, ahol olyan tabutémákat feszegetünk, mint a roma kommunikáció az egészségügyben, terápiás kutyák, természetes szülés vagy a rossz hír közlés módja. Konferenciáink szervezésében is benne vagyok, itt a jó gyakorlatokat osztjuk meg nagyobb közönséggel. Idén – a vírushelyzetben – indult el új projektünk, a PAF HELP, ami egy ingyenes telefonos segítővonal egészségügyi dolgozóknak (0680-080-292), ahol hétköznap reggel-este 8-11 óra között ügyelünk. Itt én is várom 25 önkéntes társammal együtt ügyeleti beosztásunk szerint a telefonhívásokat.

Mit jelent számodra a „Pozitív Attitűd Formálása”? Mikor érzed sikeresnek a befektetett energiáidat?

A pozitív attitűd nekem azt jelenti, hogy reménnyel és bizakodva fordulok az adott nap és a jövő felé. A nehézségeken, amik kívülről vagy belülről jönnek, mert mondjuk rossz napom van, igyekszem túllendülni egyedül vagy a hozzám közelállókkal beszélgetve túl lenni.

A kórházi osztályon dolgozó munkatársak a PAF projektek során gyakran felismerik, hogy több mindenre van ráhatásuk a saját életükkel kapcsolatban, mint azt korábban gondolták, és elkezdenek tenni is érte. Nekem ez okoz örömöt.

Egy PAF projektben például őszintén, együttérzéssel tudnak megbeszélni egymással nehéz eseteket, helyzeteket, veszteségekeket, amire korábban nem volt idő. „Védett környezetben” felszínre kerülnek „szőnyeg alá söpört” nézeteltérések, mély beszélgetések indulnak el arról, hogy kinek mi a szenvedélye a gyógyításban, közös gondolkodásba fordul át az aggodalom, vagy felismerik vezetők, hogy nincsenek egyedül, hanem vezetői csapat áll mellettük.

Van olyan pillanat, amit ki tudnál emelni az eddigi tapasztalataidból önkéntesként?

2017-ben volt egy nagy PAF konferencia. Sikerült elhívnunk rá Dr. Robin Youngson-t Új-Zélandról, aki aneszteziológus orvos és az Együttérző gyógyítás című könyv szerzője. A könyvet mi, PAF önkéntesek fordítottuk le. Robin egy hetet töltött velünk, több kórházba is eljött előadásokat, beszélgetéseket tartani, és rengeteg orvostanhallgató hallgatta meg őt a Semmelweis Egyetemen. A vele való találkozás nagy hatással volt rám. Szerény, alázatos személyiségéhez egy határozott és energikus küldetéstudat párosult: az együttérzés nem csak a léleknek jó (aki adja, aki kapja), de biológiai gyógyuláshoz is vezet, amit egyre több tudományos kutatás bizonyít.

Szerinted megváltoztathatja a betegekkel való kapcsolatot a pandémia a járvány lezárulta után is?

Egyre kimerültebbek az egészségügyben, főleg a COVID osztályokon. Az átszervezések, vezénylések pedig más osztályokra is negatív hatással vannak. Az egészségügy többszörös erőforráshiánnyal küzd: eleve kevés volt az erőforrás, aztán jött a járvány a plusz megterheléssel, és most már egyre több a beteg egészségügyi dolgozó, akit helyettesíteni kell. A lelki következmények ráadásul még egy következő hullámban is érkeznek majd. Egy orvos úgy fogalmazott nekünk, hogy poszttraumás stresszfeldolgozásra kell felkészülni az egészségügyben.

A járvány önmagában nem változtatja meg a betegekkel való kapcsolatot. A kapcsolat az osztály kultúráján és az egyénen múlik.  Azonban nyilvánvaló, hogy amikor egy orvosra vagy ápolóra a protokollokon messze nagyobb betegszám jut, akkor a kimerültség miatt csökkenni fog adafigyelés, a türelem, az együttérzés és a kapcsolat fókusz. Mindaz, amin mi „békeidőben” dolgozunk.  

A PAF közvetlenül az osztályok belső együttműködésén, személyes és közösségi jóllétéért dolgozik, mert hiszünk benne, hogy az adott osztály kultúrája, immunrendszere, értékei megtartó erővel bírnak. A kölcsönös bizalom, az együttérzés, és az ártó hierarchiától mentes csapatmunka segíti, hogy a gyógyítók maximális figyelemmel és energiával tudjanak odafordulni a betegekhez.

Milyen az Alapítvány kapcsolata a Generali a Biztonságért Alapítánnyal (GABA)?

A Generali a Biztonságért Alapítvány a The Human Safety Net társadalmi felelősségvállalási programjába a PAF Alapítványt választotta partnernek Magyarországon. Találtunk egy olyan területet, ami mindkét félnek fontos ügy, ez a koraszülött ellátás fejlesztése. Ezért minket választottak országos partnernek. Nagyon örülünk ennek. Egy igazán nyitott és a javaslatainkat befogadó együttműködés ez. Például a PAF Help kezdeményezésünket e projekten túlmenően is támogatták a szokásos együttműködési kereteken túl. Ez a fajta hozzáállás, társadalmi szerepvállalás nagyon szimpatikus nekünk, és a közös munka igazán építő: közös projektünk a koraszülött osztályok fejlesztését érinti, ezt nem befolyásolta a járvány, bár mi is kiszorultunk a kórházak falain kívülre. Az elmúlt hónapok azonban bebizonyították, hogy távolról is van ránk igény és így is tudunk segíteni a segítőknek.