Szárnyakkal a jégen – beszámoló a Generali Freeze Fesztiválról

2024. dec. 6. - Gyermek- és ifjúságvédelem

Idén is nagy sikerrel zajlott le a Generali Freeze Fesztivál a Városligeti Műjégpályán. Alapítványunk 500, gyermek- vagy lakásotthonban élő fiatalt és nevelőiket látta vendégül az eseményen, erről olvashatjátok el önkéntesünk, Kata beszámolóját.

 

A Hősök terén sétáltam a Városligeti Műjégpálya felé, amikor hirtelen egy önfeledten csacsogó gyermekcsapat közé kerültem, és azon kaptam magam, hogy velük együtt sétálok a korcsolyapálya irányába. Ez a lelkesedés rám is átragadt, felváltva a kezdeti izgalmamat. A bejáratnál találkoztam a többi önkéntessel, akikkel bementünk a Generali büfésátraihoz.

Segíteni jöttünk. 500 gyermekotthonos gyerek délutánját-estéjét szebbé tenni. 

Igazi kavalkád

Ahogy megérkeztünk, belecsöppentünk a rendezvényekről már jól ismert kavalkádba. Amint kiosztottuk a feladatokat, megjött az első gyermekcsoport a nevelőivel. Az önkéntesek mind nagyon lelkesek, segítőkészek és mosolygósak voltak. Sorra érkezett a többi gyerekcsapat is. A büfé, melyet az önkéntesek működtettek, nagy sikernek örvendett, tömött sorokban álltak a hot dogért, kínai levesért, csokis kekszért vagy éppen a forró teáért. Az ételeket a segítők frissen készítették össze a gyermekek számára. A pálya nyitásáig a gyerekek kisebb csoportokba verődve eszegettek a melegítők alatt. 

Felhőtlen suhanás, csillogó tekintetek

Én éppen az egyik nevelővel beszélgettem, aki elmesélte, hogy sokan ódzkodtak eljönni, de szerinte nem kell félniük, hiszen egy életre szóló élményben lehet részük. Ebben a pillanatban megérkeztek a gyerekek hot doggal a kezükben, leültek, és falatoztak békésen. Az egyik kisfiú, nevelőjéhez intézve szavait, már büszke mosollyal, szinte dicsekedve mesélte, hogy már most „olyat vágódott a jégen”, pedig még korcsolya se volt rajta. Még el se kezdődött hivatalosan az esemény, de már jól érezték magukat – gondoltam magamban elégedetten. 

Négy órakor, amint megnyitott a pálya, a bátrabbak szinte szárnyra kaptak a jégen. A kezdőknek a Műjégpálya és a Generali önkéntesei nyújtottak támaszt. Volt olyan kisgyerek, akinek az elején még ugyan kellett a segítség és a biztatás, de pár perc után már ő is egyedül suhant a jégen. Így a naplemente fényeiben úszó Műjégpálya hamar megtelt a csillogó tekintetű gyerekekkel. 

Mindenkinek jól esett a támogatás

Önkéntestársaimmal együtt több gyereknek is segítettünk a korcsolyázás művészetének elsajátításában. A legapróbb kisfiútól kezdve az ügyesebb nagylányokig mindenkinek jól esett a támogatás és a beszélgetés. Volt olyan fiúcska, aki akkor is végigküzdött egy kört, ha már tizedjére esett el. Valakinek pedig a beszélgetés helyett jobban esett csupán a támaszt nyújtó érintés tudata. A segédkezés cselekedete pedig az önkénteseket is elégedettséggel töltötte el és mosolyt csalt az arcukra. 

Pillangó a pályán

Két „oktatás” közötti pihenőkörömben vettem észre egy lányt, aki elesett. Odasiettem hozzá, segítettem neki felállni, amikor azt mondta enyhe pánikkal hangjában: neki ez nem megy. Megkérdeztem, hogy menjek-e vele. Igen, felelte megnyugodva. Végig fogtam a kezét, így korcsolyáztunk és beszélgettünk. Kiderült, hogy rajong a műkorcsolyázásért, és amikor tudja, a tévében is nézi. Ő is műkorcsolyázó szeretett volna lenni. Talán még lehet is, csak eleget kell gyakorolnia. Én, aki műkorcsolyát tanultam egy évig, tanítottam neki egy kis trükköt, a halacskát. 

Miközben ezt gyakoroltuk, észrevettünk egy pillangót a pályán – szürreálisan gyönyörű volt. Törékeny szárnyait bátran rebegtette a jégen, miközben cikáztak körülötte a korcsolyázók. Legalább annyira különleges volt, mint a több száz, gyermekotthonból érkező gyerek a Városligeti Műjégpályán.