Hogyan vértezd fel magad és gyermeked a média negatív hatásai ellen?

2021. febr. 9. - Gyermek- és ifjúságvédelem

Az internetes platformok, és általánosságban a közösségi média fő célja a kapcsolatteremtés, a kapcsolódás lehetőségének nyújtása minden számítógép- vagy manapság okostelefon, laptop, tablet- elé kerülő ember számára. A kapcsolódás alapvetően remek dolog: nem csupán arról van szó, hogy új embereket ismerhetünk meg, de saját, esetleg messzebb élő szeretteinktől sem választ már el a fizikai távolság: az internettel minden csupán pár kattintás!

Digitális bensszülöttek és bevándorlók

Ám ennek a remek eszköznek is megvannak a maga hátulütői: a rohamosan változó világgal kölcsönhatásban a közösségi média is folyamatosan fejlődik, megújul. Marc Prensky, amerikai író egyenes azt állítja, hogy léteznek „digitális bennszülöttek”, az a generáció, aki már az internettel együtt nőtt fel, és természetesen kezeli a technika legújabb vívmányait. A másik csoport a „digitális bevándorlók”: ők fektették le ugyan az internet alapjait, de többségük számára a folyamatos változások miatt használata korántsem természetes, vagy magától értetődő. Azonban mindenkit ugyanúgy érint az internet problémái, és mindenki ugyanúgy megtanulhat tenni ellenük.

Az internet problémai

A modern világ internethez való hozzáállását sokan baljósan festik le. „Az vagy, amit megeszel” helyett az „Az vagy, amit posztolsz” elv lép érvénybe, ezzel kialakítva egy alternatív valóságot, ahol játszi egyszerűséggel alakíthatod ki magadról az ideális képet, és te is ugyanígy álmodozhatsz a más által kialakított tökéletes életről – egy vég nélküli verseny ez.
Önmagában még nem is ez jelenti a problémát: az emberek hamar rájöhetnek, ha kilóg a lóláb. A közösségi médián való túlzott időtöltés azonban elmagányosodáshoz, az önmagunkról kialakított kép torzulásához vezet és az interneten látott, módosított világhoz való ragaszkodás pedig negatív hangulathoz, szorongáshoz, szélsőséges esetekben depressziós tünetekhez is vezethet.

Irreális elvárások

Amióta világ a világ, az ember hasonlítgat. Kinek nagyobb a barlangja, ki vadászott nagyobb mamutot, kinek tud hamarabb tüzet gyújtani a csemetéje… Ez a hasonlítgatás a közösségi médiának köszönhetően nem áll meg a szomszéd kerítésénél, vagy a családi eseményeken: a celebek, vagy az influenszerek, tükörfordításban „befolyásolók” jelenlétének lényege pont az, hogy elérik, hogy változtatni akarj a helyzeteden, és próbálj meg minél inkább rájuk hasonlítani: így sikeresen varázsolnak saját vagy általuk reklámozott termékek fogyasztójává. Ezzel alapvetően nem is lenne probléma, hiszen nem ördögtől való dolog az okos marketing. Ehhez azonban hozzátartozik, hogy nem csak önmagunkkal, de családunkkal, barátainkkal, párunkkal szemben is magasabb elvárásokat támasztunk, akár teljesen indokolatlanul is, hiszen ezt láttuk, ezt hallottuk, ennek kell lennie a normálisnak.
Fontos, hogy hallgassunk a visszajelzésekre a környezetünktől, és tanuljuk meg értékelni azt, amink van, és azt a helyzetet, amiben jelenleg vagyunk. Ne becsüljük alá azt a fáradozást, energiát, amivel megteremtettük a saját hátterünket, és ugyanígy viszonyuljunk a szeretteinkhez is: a saját történetünkkel igazán mi lehetünk tisztában.

Negatív testkép

Dirk Smeeters és Naomi Mandel amerikai kutatók „A tükör két oldala” című kutatásukban a média negatív hatásának tartották az önkép változását- legfőképpen, ha vékony modellek képeivel találkoztak a résztvevők. Ugyan a plus size modellek megjelenésével a divatvilág is törődni látszik ezzel a jelenséggel, a negatív testkép nem csupán hangulati szinten jelent problémát: a fokozódó önsanyargató életmódon – fogyást remélve- túl egyenesen a csodakapszulák és egyéb szerek mellékhatásaiig, vagy a végtelen mennyiségű anyagi forrás beleöléséig.
Hasonlóan az irreális elvárásokhoz, itt is szeretteinkre tudunk támaszkodni. Tanuljuk meg függetleníteni magunkat az interneten látottaktól: minden képnek megvan a maga története, és senki sem tudja a maximumot kihozni magából a hét minden napján. A smink, a ruha, a beállítások mind apróságoknak tűűnek, de nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy a tükörbe nézve ne érezzük magunkat egy szinten a látottakkal. De talán itt is van a kulcs: nem is kell. Az esztétikán túl rengeteg más, fontosabb érték jellemzi az embereket, amit hanyagság lenne belső szépségnek hívni: ugyanis nem minden jó, ami szép. A legfontosabb tehát a saját értékünk tudatosítása.

FOMO, avagy aki kimarad, lemarad

A FOMO, azaz Fear Of Missing Out szó szerint azt jelenti, hogy félünk attól, hogy kihagyunk valamit- legyen szó egy jól sikerült partiról, egy remek filmről, egy világraszóló kalandról vagy éppen egy kommentháborúról. Ezek a látszólag könnyen kihagyható, az életünket nagyobb mértékben nem befolyásoló dolgok együttesen jelentenek igazán problémát: a kihagyástól való félelem ugyanis a túl sok lehetőség miatt ledermeszthet minket egy-egy döntéshozatali helyzetben, sőt, akár a nagyobb döntéseinket is befolyásolják. A texasi egyetem professzora, Charles Lord például azt találta, hogy a hírfolyamon látott babafotók nagyban növelik a házassági hajlandóságot. Az ilyen döntések azonban hosszas mérlegelést igényelnek és korántsem biztos, hogy az ismerős ismeretlenek képei erre pozitív hatást gyakorolnak.  
Mivel a FOMO nem csupán az internet, de a felgyorsult világ velejárója is, ezért nehéz rá igazán hatásos megoldást találni. Kezdjük ott, hogy az énidő – tehát azok a percek, amiket ténylegesen pihenéssel töltünk- ne szóljanak kizárólag az internetről. Amint el tudunk lépni a telefon mellől huzamosabb időre, ez a probléma egyre kevésbé veszélyeztet majd minket.

Az internet nem alszik

Ha pedig az internet nem alszik, akkor te sem! A lefekvés előtt telefonozástól elkezdve akár az alvás helyetti folyamatos hírfolyam-betöltésen át az éjszakába nyúló kommentháborúkig számtalan oka lehet, hogy ott ragadunk a képernyő előtt. Mint gyermekkorunkban, itt is érdemes szabályokat felállítani: ezúttal saját magunknak, a saját érdekünkben. Könnyen válhat az esti alváselmaradás egy rossz szokássá, amit csak odafigyeléssel korrigálhatunk.