Útikalauz a kérdőjelekhez- avagy vissza az iskolapadba

2020. szept. 2. - Gyermek- és ifjúságvédelem

A színes őszi falevelek törvényszerűen magukkal hozzák az iskolatáskával a hátukon baktató iskolásokat is. Itt az ideje visszarázódni az oktatás menetrendjébe, hátunk mögött hogyni nem csupán a nyarat, de a virtuális tanórák idejét is… vagy mégsem? A második hullámmal együtt megérkezett az Emberi Erőforrások Minisztériumának „esőterve”, tehát az eljárásrend is, mit és hogyan kell az elkövetkezendő fél évben tenni. Egy biztos: a változás.

A továbbiakban szeretnénk számba venni, hogy készülhetjük fel gyermekeinket – és egyúttal magunkat is- a küszöbön álló helyzetre.

Mi történt eddig?

Valószínűleg senkinek sem kell kézrázós bemutatkozást tartani a koronavírussal (már csak az előírások miatt sem). A világjárvány hónapokon át a mindennapjaink fő irányítója volt, a megfékezésére hatályba helyezett karantén pedig nem csupán gazdaságilag érinthetette nehezen a családokat, hanem a mentális egészségüket illetően is. A karantén alatt a megkérdezett gyermekek és tinédzserek (Saurabh, Ranjan, 2020) leggyakoribb érzelmei az aggodalom (68,59%), a tehetetlenség (66,11%) és a félelem (61,98%), valamint a distressz is megnőtt. A distressz a stressz káros formája, mely nem a fejlődésre, haladásra késztet minket, hanem inkább az elkerülésre, menekülésre, magunkba fordulásra.

Mit tehetünk?

Az iskolás gyermekek viselkedését, hasonlóan korai éveikhez, még mindig meghatározza a szülők által mutatott példa, a helyzethez való viszonyulása. Ezért nagyon fontos, hogy mi is minden szabályt betartsunk, legyen szó a higiéniáról, a maszkviselésről, vagy akár a közlekedésről. 

Stabilitás

Egy ilyen folyton változó, bizonytalan időszakban sokat számít, hogy amennyiben az iskola nem, mi igyekezzünk biztosítani a nyugodt környezetet. Fontos őszintén beszélni  vele a problémákról és a hírekről, de egyúttal levenni a terhet a válláról, hiszen bár saját felelőssége van (például a helyes kézmosás), nem rajta fog múlni sem a család, sem a világ egészsége. Az őszinte beszélgetést persze korához és értelmi szintjéhez mérten kellene megejteni, hiszen a legfontosabb az, hogy megértse, mi folyik körülötte, és hogy mi az oka az állandó változásoknak és bizonytalanságnak.

Amennyiben a vírus az egészség veszélyeztetésén túl más aspektusokban is negatívan érinti a családot, érdemes tudatosítani a gyermekben, hogy erre a felnőtteknek kell megoldást találniuk, és fognak is. Az olyan mondatok, mint „Te most azzal segítesz a legtöbbet, ha rendesen megírod a házikat és figyelsz az órákon” vagy „Apu/anyu nagyon fáradt most, de ne aggódj, minden rendben lesz. Ha segíteni szeretnél, [könnyen elvégezhető házimunka, amit már csinált előtte], kérlek?”. Az utóbbiból persze lehet rendszert is csinálni, hiszen ez nem csak a szülőknek könnyebbség, hanem a gyermek is úgy érezheti, hozzájárul a rend helyreállásához.

Csoportosulások megelőzése

Gyermekünknek ismét fontos mérföldkövek ünneplése maradhat ki az életéből: nem csupán az osztálykirándulások korlátozásai, azok lehetséges elmaradása, hanem a szalagavató, az ünnepségek, iskolánkként eltérő egész napos programok teljes átalakulása vagy kihagyása mind-mind olyan korlátozás, ami komolyan megviselheti őket, igazságtalannak, értelmetlennek érezhetik. Itt is fontos a tájékoztatás, érdemes tudatosítani bennük, hogy a korlátozások az ő és szeretteik érdekeit is ugyanúgy szolgálja, mint azokét „akik ezt kitalálták”. Ne próbáljunk bűnbakokat keresni a történetben, és igyekezzünk tudatosítani benne, hogy nem az a gonosz, aki ezeket bejelentette, hanem az lenne felelőtlenség, ha megtartanák. (Eljárásrendben: 2.4)

Kortól függetlenül gyermekünket rosszul érintheti, hogy osztálytársaival, barátaival egyre kevesebbet, vagy egyáltalán nem találkozhat. Bíztassuk arra, hogy egy-két emberrel találkozzon iskolán kívül is, amennyiben lehetőségünk van rá, teremtsük meg ennek víruskompatibilis helyét is, az otthonunkban. (Eljárásrendben: 2.2)

Ezzel kapcsolatban érdemes felügyelt szociális médiafelületeket biztosítani a kapcsolattartásra. Bár jobb esetben ez már a karantén alatt kialakult, az üzenetküldő alkalmazások használatában segíthetjük a gyermekeket. Például a Messenger működik Facebook nélkül is, a Whatsapp, a Viber és a társai pedig kifejezetten arra valók, hogy telefonszámhoz kötve, interneten keresztül érjük el ismerőseinket. Itt is fontos tisztázni a szabályokat (például mit tegyen, ha idegentől kap üzenetet).

Szülői informálódás

A szülői értekezletek átstrukturálása és a minimális tanári kontakt miatt az iskola és a szülők közötti fórumok is modernizálásra szorulnak. Figyeljük gyakrabban a KRÉTA felületét, mert a legfontosabb információkat ott osztják majd meg velünk. Ha eddig nem tettük, hasznos lehet értesítést kérni a használatban lévő e-mail címünkre is, így nem fogunk lemaradni a fontos információkról. Hasonló okokból érdemes létrehozni/belépni/értesítést állítani az osztály szülői csoportjának.

 

Testi kontaktus

Talán eddig is tudta a kedves Olvasó, vagy a karantén alatt tanulta meg, de az érintés, az emberek közelsége mindenkinek egyformán igénye, még akkor is, ha a mérték eltér. Gyermekünk most nem üdvözölheti barátait, nem lesznek vigasztaló, bátorító, búcsúzó ölelések sem. Lehet, hogy kamaszkorban nem mutatják ki, de ezek igenis hiányozni fognak napjaiból, és az egyetlen hely, ahol pótolhatják őket a víruskorlátozások nélkül, az az otthonuk.

Összefoglalva a legtöbb, amit tehetünk, egy nyugodt, megértő és beszélgetésre nyitott légkör, ahol közös erővel juthatunk túl a nehézségeken.