Nők az internet biztonság területén- Interjú Dr. Rubóczki Edittel az internetbiztonságról és a WITSEC egyesületről

2020. nov. 17. - Gyermek- és ifjúságvédelem

A WITSEC, azaz Women in IT Security, magyarul nők az informatikai biztonság területén egy 2014-ben alakult szervezet, mely szakmai közeget és mentorálást biztosít a területen dolgozóknak, illetve azoknak, akik érdeklődnek a terület iránt. Az egyesület tagját, Dr. Rubóczki Editet kérdeztük az egyesület céljairól, sikereiről és kicsiknek-nagyoknak szóló internetbiztonsági kérdésekről és saját tapasztalatairól.

Mesélnél kicsit a WITSEC céljairól? Hogyan tudnád röviden összefoglalni a küldetéseteket?

A WITSEC legfőbb célja az informatikai területen dolgozó hölgyek összefogása, és csapatként az erre a pályára készülő hölgyek, és urak támogatása. Emellett célunk a biztonságtudatosság növelése, ezért középiskolákban vagy konferenciákon, rendezvényeken tartunk előadást, szervezünk játékot kisebbeknek, beszélgetünk szüleikkel, segítjük őket. Nyitottak vagyunk, minden érdeklődőt szívesen fogadunk, és igyekszünk a legjobb tudásunk szerint támogatni.

Miért döntöttél úgy, hogy csatlakozol az egyesülethez? Mi volt a személyes motivációd?

Én két évig szemeztem a WITSEC-kel. A 2016-os ITBN konferencián [hazai kiberbiztonsági fórum- a szerk.] láttam őket, de annyira vérprofinak tűntek, hogy nem mertem megszólítani őket. Aztán egy téli estén írtam nekik, ki vagyok, mivel foglalkozom, ők pedig befogadtak. Sajnálom azt az “elvesztegetett” két évet, ha tudom, hogy ilyenek, amilyenek, már előbb léptem volna.

 

Doktori tanulmányod témája a felhasználók biztonságtudatosságának jelentősége. Szerinted mit tehetünk átlagemberként azért, hogy lépést tartsunk a technikával? Mire kell odafigyelni, ha fejlődni szeretnénk?

A mai konferencián is volt egy comment, amit láttam “Könnyű nektek, ti értetek hozzá!” Szerintem nagyon nehéz lépést tartani a technológiai trendekkel annak is, aki ezen a területen dolgozik.

Én azt javaslom, hogy maradjunk józanak és hallgassunk a józan paraszti eszünkre. Amit a való életben megtennél, úgy érdemes az online térben is élni. Fejlesszünk egészséges paranoiát, ne kattintsunk vadul bármire, ami szembe jön velünk, de ne is rettegjünk attól, hogy valaki távolról meghekkeli a gépünket.

Az online világ egy nagyon klassz dolog. Tartsuk szem előtt, hogy ami egyszer az internetre kikerül, az bizony ott is marad. Amikor valamit kiposztolnánk a nagyvilágba, gondoljunk arra, hogy ezt nemcsak a barátaink látják, hanem mondjuk a főnökünk, a régi osztálytársaink vagy éppen az összes ellenségünk. Amit meg tudunk tenni a védelmünk érdekében, azt tegyük meg, például legyen friss vírusvédelmünk, csak a szükséges applikációkat töltsük le, amit már nem használunk, töröljük. Amennyiben lehetséges, ne az ingyenes app-okat használjuk, olvassuk el a véleményeket róla, nézzük meg, ki gyártotta. És ne féljünk segítséget kérni.

Sokszor esik szó az internet veszélyeiről. Mit gondolsz erről, szerinted fontos a bizalom a technológiában, vagy a biztonságtudatosságot elősegíti a szkepticizmus?

Szerintem fontos a bizalom az egészséges paranoiával együtt. Megbízom a rendszerekben, a technológiában, de tudom azt is, hogy bármi, amit egyszer digitálisan leírok, elérhetővé válik bárki számára. És itt jön a tudatosság, ami nekem azt jelenti, hogy tudatában vagyok annak, hogy vannak veszélyek, vannak következmények. Én úgy gondolom, transzparensen kell élnünk a világhálón, az egész kicsit olyan, mintha az életünk nyitott könyv volna mások számára.

 

Szerinted vannak különböző szintek az internetbiztonság szempontjából, vagy a felhasználóknak korfüggetlenül is helyt kell tudni állniuk? Mi az, amit mindenkinek tanácsolnál?

Vannak különböző szintek, de nem feltétlenül a kortól függ. Szerintem ez inkább hozzáállás kérdése. Veszem-e a fáradságot, hogy utánanézzek, elolvassam. A fentieken kívül azt javasolnám, hogy ha nem ért valamit, kérdezzen. Segíteni fognak, segíteni fogunk.

 

Szerinted hány éves kortól érdemes a gyermeknek hozzáférést biztosítani az internethez? Az okostelefonok világában mikortól bízható a gyermekre egy ilyen készülék?

Amikor megérti a szabályokat. A fiam 12 évesen kapott először saját telefont, már mindenkinek volt az osztályában. A lányom 10 évesen kapott. Korlátozásokkal használhatják a készüléket, telefonálni tudnak, de sok alkalmazáshoz és letöltéshez az engedélyünkre van szükségük. Nálunk fontos, hogy a gyerekek tudjanak mit kezdeni az online világgal, de nem korlátlanul engedjük őket ebben a térben mozogni.

Amikor egyedül, korlátok és szabályok nélkül, védelem nélkül egy gyereket a világhálóra engedünk, sokszor nem is gondolunk bele, milyen veszélnek tesszük ki a saját gyerekeinket. Képzeljünk el egy szobát, ahol mindenféle ember van. Mindenféle. Van kedves bácsi, kedves néni, osztálytársak, barátok, rokonok, de vannak rossz bácsik, rossz nénik, rablók, gyilkosok, szervkereskedók, gyerekeket szeretők…És ennek a szobának mi kinyitjuk az ajtaját és beengedjük rajta a gyerekünket, sőt, becsukjuk mögötte az ajtót, és mondjuk elmegyünk mosogatni. Kihez fog odamenni a gyerekünk előszőr? És ki megy oda a mi gyerekünkhöz? Na, ezért nem szabad a gyerekeket “egyedül” hagyni, amikor olyan eszköz van a kezükben, amivel mindenhatók az online térben.

 

Hogyan zajlik az egyesület egy mentoráló folyamata? Milyen segítséget kaphatnak itt a fiatalok?

A mentroláltjaink önként jelentkeznek, leírják, miben szeretnének fejlődni, mit szeretnének megtanulni, milyen célt szeretnének elérni. Ehhez megkeressük számára azt a WITSEC tagot, aki azon a területen profi, amit a mentee megjelölt. Összekötjük őket, és innen indul a mentorálás. A mentor segíti a mentee-t, de helyette nem dolgozik, nem noszogatja, de ott áll mögötte. Segítünk ötletekkel, mi hogyan csináltuk, milyen könyvből készültünk egy vizsgára, mik a tapasztalataink. Mentee-nek fiúk jelentkezését is fogadjuk. Ennek nagyon egyszerű okai vannak. Az a férfi, akin segítünk, teljesen másképpen áll majd később női kollégáihoz.

 

 Mit tanácsolnál olyan szülőknek, akik gyermeke érdeklődik az  informatika iránt, de ők maguk nem értenek hozzá? Hogy tudnak segíteni? Mennyiben változik a helyzet, ha a fiúnkról vagy ha a lányunkról van szó?

Az egyesületünkben Bíró Gabin kívül szerintem együnk mamája vagy papája sem értett az informatikához. A saját példámat tudnám elmesélni. Én tizenhat éves voltam, amikor eldöntöttem, hogy villamosmérnök leszek. Ha törik, ha szakad. Az anyukám két évig spórolt, majd érettségire vett nekem egy számítógépet. Nem értett hozzá, de volt egy barátja, akinek annyit mondott, hogy jó legyen az a gép, és tartson ki a három éves főiskola alatt, mert nem less több pénze újat venni. Ezt a gépet aztán a húgom és az öcsém is használta, mindhárman mérnökök lettünk. Szerintem a válasz a bizalomban rejlik. Bízzunk a gyermekünkben, és örüljünk annak, ha egy célt megfogalmaz, és tudja mi szeretne lenni.

 

A WITSEC 2014-es indulása óta sok továbbképzést, foglalkozást, programot levezettetek már. Van esetleg olyan, ami különösen emlékezetes maradt? Esetleg olyan sikertörténet, amiben nagy szerepe volt az egyesület segítségének?          

Évek óta járunk a Neumann János Technikumba a nyílt napokra, hogy a nyolcadikosokat bevonzzuk az informatika területére, és volt olyan év, amikor 29 lány kezdte meg a következő évet ennek hatására. Korábban az évfolyamokon talán ha 10 lány volt. Megemlíteném a Városligeti Gyereknapot, ahol most 2018 óta vagyunk az Infosátorban, és játszunk az odatévedt gyerekekkel, beszélgetünk velük és a szüleikkel nagyszüleikkel.

 

 

Összefoglalva Edit tanácsai az internetbiztonság tekintetében:

1. Maradjunk józanak és hallgassunk a józan paraszti eszünkre.
2. Amit a való életben megtennél, úgy érdemes az online térben is élni.
3. Fejlesszünk egészséges paranoiát, ne kattintsunk vadul bármire, ami szembe jön velünk.
4. Ne rettegjünk attól, hogy valaki távolról meghekkeli a gépünket.
5. Tartsuk szem előtt, hogy ami egyszer az internetre kikerül, az bizony ott is marad: nem csak a barátaink, de régi osztálytárs, főnök és ellenség is láthatja.
6. Legyen friss vírusvédelmünk
7. Csak a szükséges applikációkat töltsük le, amit már nem használunk, töröljük.
8. Amennyiben lehetséges, ne az ingyenes app-okat használjuk, olvassuk el a véleményeket róla, nézzük meg, ki gyártotta.
9. Ne féljünk segítséget kérni.